Információ keresés az interneten

      Az interneten való információkeresést használják manapság a legtöbben. A fiatalok -Középiskolások- a Google-ban való keresésére általában az jellemző, hogy minnél hamarabb a lehető legtöbb információhoz jussanak, nem akarnak több órát eltölteni keresgéléssel.

      Első érvnek az említett gyorsaságot hoznám. Minnél hamarabb minnél több információt szerezni, amivel megtudunk oldani egy feladatot, hiszen több weboldal átolvasása, lényeges információ kiszedésére se energiájuk, se kedvük nincsen a diákoknak.

      Második érvnek a bizakodást hoznám. Mikor találunk egy találatot arra akit éppen keresünk, bízunk abban hogyha valaki foglalkozott azzal hogy írjon róla, akkor mindent leír róla amit hasznos tudni, nem kell még hozzá tíz oldalt keresni.

     Ellenérvnek viszont mondanám, az utóbbi érv ellentétét, hogy valaki ha ír róla, közel sem biztos hogy mindent leír, vagy hogy valósak a leírtak. Ha viszont több oldalon is megtalálom ugyan azt, akkor valószínű hogy igaz az adott tény. 

     Sajnálatos módon én is a "hamar keresek egy forrást" csoport tagjai közé tartozom, tudom hogy ez miatt kevésbé lesz a munkám tele érdekességekkel, esetleg fontos információk sem lesznek meg ezálltal, és foglalkozom azon hogy több fórumot is felkeressek amikor dolgozom egy beadandón. 

Jónás könyve- Jónás gondolatai Ninivében

Jónás.

Már nem vagyok messze Ninivétől, talán fél nap. Isten hozzám szólott, jöjjek ide és hírdessem az embereknek hogyha nem térnek meg, negyven nap múlva Isten elpusztítja a várost.
Az első nap itt Ninivében, itt állok egy csillagforma téren. Akármerre nézek sátrak sorakoznak, árusok hídetik portékájukat, közben kinevetik csapzott ruházatom. Ki állok a tér közepére jelenleg mit sem törődve a gúnyos szavakkal és bele kezdek a szavaimba.

"Halld az Egek Urának Istenének
kemény szózatját, nagy Ninive, térj meg,
vagy kénkövekkel ég föl ez a város
s föld alá süllyed, negyven napra mához!"

Éreztem ahogy a verítékem lecsordul a hátamon és a szemembe folyik, látásom elhomályosul amitől sűrűbbeket pislogok. De a nép kik hallgattak csak nagyobb hahotázásba kezdett. Csak néztem ahogy az emberek szavaimat olcsó tréfának tekintik, továbbra is dobálózva az ékesebbnél ékesebb szavakkal illetve, vagy rosszabb, rám se hederítve tették dolgukat mintha szavaim csak lágy búgás lenne a hangos tér közepén.Összehúzva magam rohantam el a nevető árusok elől, az olaj és dinnye szag függönyén keresztül, jó messzire. Nem hisznek nekem, ez hihetetlen. Én hírdetem isten szavát, hogy nem hihetnek a szavaimnak? Talán holnap sikerrel járok és végre elhiszik a szavaimat mások és megtérnek Isten szavára.

Másnap egy másik térre érkeztem ami a színészek és mímesek tere volt, kik táncoltak a porban és csókolóztak szégyenkezés nélkül. Esetleg ők hinnének nekem. Az ülés sorok felé tornyosulva kezdtem bele prédikámba, a nép pedig engem figyelt. Kérlek istenem sikerüljön!

"Rettegj, Ninive, s tarts bünbánva böjtöt!
Harminckilencszer megy le még a nap,
s Ninive napja lángba, vérbe kap!"

A sorok közül nők hada kísért engem, ők is mindenfélét mondva. Kiemelték haltól bűzlő mivoltom, hozzá simultak ami elől próbáltam kitérni. Nincs nekem erre időm! Ha ők sem hallgatnak meg, akkor a királyhoz veszem utam, ő ugyanmár meghallgatja Isten hírnökét!

Harmadnap végül a királyi ház előtt találtam magam, ahogy beléptem és velem szembe ültek a nagyságok arany terítékkel habzsolván az életet már kacagva fogadtak, felültettek egy cifra oszlop tetejére, mondván, "Szónokolj halember!" Közben körülöttük a rabszolgák tevékenykedtek, meztelen szolgák táncolták körül őket, odébb pedig karddal párbajoztak játékosan. Akkora düh forrongott bennem, elkiáltottam magam: "Mindenki megérdemli a pusztulást, hát senki se hallgat Isten hírnökére, maga Isten szavára? Ha ennyire semmibe veszitek ékes szavát és habzsoljátok az életet engem kinevetvén, ki megélte a poklok poklát azért hogy figyelmeztesselek titeket, micsoda harag zúdul rátok ha nem tértek meg, megérdemlitek egytől egyik a kínkeserves halált! " csak úgy köpködtem a szavakat, majd átrohantam a gyönyörű királyi házat, keresztül futván Ninive kisebb zugaitól a hatalmas utcáin át egészen a forró pusztáig meg sem állva, vissza se nézve. Kifújva magam végül megforultam, dühöm egyre nagyobb lett, hogy lehetnek ennyire semmire kellőek? Megfogják ezt bánni ha rajtam múlik is. Itt fogok várni amíg isten be nem teljesíti jövendölését, és akkor én fogok rajtuk nevetni. Ezekkel a gondolatokkal fordultam Isten felé.


" Halld, Hatalmas!
Hires Bosszuálló, szavamra hallgass!
Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.
Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán.
De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója!
Szolgádat pellengérre állitották,
mert gyönge fegyver szózat és igazság.
Nincs is itt haszna szépszónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.
Én Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem.
Harcolj velük hát, Uram, sujtsd le őket!
Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket,
mert nem lesz addig igazság, se béke,
míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre."

Kiáltottam Istennek. Végül leültem a homokba mely eddig talpamat mardosta. 38 napig itt fogok ülni és várom a pusztulást! Eltelt 38 nap és éj, de hiába várok az ígért pusztításra, egyetlen ház sem ég, egyetlen apró földrengés sincs a láthatáron. Ez lehetetlen!



A versrészletek forrásai: http://mek.niif.hu/04300/04341/04341.htm

Ibsen: Nóra

Ki ne ismerné Ibsentől a Nóra című művet? Azonban ha esetleg valaki nem ismerné, annak be szeretném mutatni ezt a művet. A Nóra egy Nóra nevű nőről és az ő családjának tragédiájáról szól. Ebben a szövegben be szeretném mutatni a művet,illetve a saját véleményemet szeretném elmondani., mit  tartok jónak és mit tartok kivethetőnek a műben. Ám első sorban kitérnék a történet leírására.

Nóra boldogan tér haza karácsonyi vásárlásaiból. Izgatott, mivel rég nem látott barátnője érkezik hozzájuk vendégségbe, Lindéné Krisztina. Kilenc éve, hogy utoljára találkoztak egymással, s most mindent igyekeznek bepótolni. Hosszasan beszélgetnek. Krisztina  panaszkodik, hogy a családja rábeszélésére ment férjhez, de időközben megözvegyült, nincs senkije és semmije. Azért jött most a városba, hogy munkát találjon, s rendezett körülmények között éljen. Nóra megígéri, hogy segít munkát találni a barátnőjének. Nóra elárulja Krisztínának, hogy férje beteg lett régebben, pénzre volt szükségük, hogy Torvald meggyógyuljon, ezért Nóra hitelt vett fel, amit azóta is törleszt, férje tudta nélkül.

Torvald Helmerhez vendég érkezik, Krogstas ügyvéd állás ügyben. Férje azonban nem szeretné alkalmazni az ügyvédet, mivel olyan előélete van, s rossz hírneve, amit Helmer úr nem néz jó szemmel. Nóra szól férjének, hogy barátnője épp állást keres, s férje, Krogstas helyére a barátnőt, Krisztinát veszi fel. Krogstas másnap meglátogatja Nórát, s közli vele, ha nem intézi el a férjénél, hogy ő kapja meg a munkát, akkor mindent elmond Torvaldnak. Mikor férje beteg volt és pénz kellett, Nóra Krogstastól kért kölcsön. Ahhoz, hogy megkapja a hitelt, Nóra édesapjának aláírására volt szükség. Sajnos akkoriban Nóra édesapja már halálos beteg volt, az utolsó napjai voltak hátra. Nóra nem mert ilyen kéréssel az édesapjához fordulni, ezért mikor meghalt, pár nap múlva saját maga hamisította oda édesapja aláírását, s így megkapta a hitelt.

Krogstas elmondja, ha Nóra nem segít neki, akkor mindent elmond férjének, Őt pedig még le is csukhatják okirat hamisításért. Nóra nem akar hinni a férfinak. Az ügyvéd azonban közli vele, hogy már megírt mindent egy levélben a férjének, amit be is dobott a postaládájába, s ahhoz csak Torvaldnak van kulcsa. Nóra megkéri barátnőjét, Krisztinát, hogy segítsen neki az ügyvéddel szemben,  mivel ők jól ismeri egymást korábbról, ugyanis Krogstas régebben Krisztinának udvarolt, aki anyagai okok miatt a gazdagabb kérőt választotta. Kettejük között újra fellángolnak az érzelmek, s mindketten új életet akarnak kezdeni. Krisztina arra kéri Krogstast, hogy egyelőre még ne adja vissza az adóslevelet, mert szerinte Torvaldnak joga van megtudni az igazságot,.

Krisztina beszél Nórával. Nóra hazatérve a karácsonyi bálról komolyan és őszintén próbál beszélni férjével, s elmondja neki a teljes igazságot. Nóra megértést várt férjétől, aki majd mellette áll, védelmezni fogja őt, hiszen annyira szereti. Ám csalódnia kell, mert férje veszekedni kezd vele, veszélyben érzi magát, és vagyonát. Feleségével már nem beszél kedvesen, hanem elítéli annak tettét. Csak akkor nyugszik meg, amikor Krogstas visszaküldi az adóslevelet. Nincs veszélyhelyzet,  az adósság törölve lett, és Nórát sem fogják lecsukni okirat hamisításért. A veszély elmúltával érdeklődik csak Nóra hogyléte felől, s mintha mi sem történt volna, megint kedvesen beszélt, udvarolt feleségének. Nóra azonban a történtek után elhagyja férjét, mert ő hosszú időn keresztül olyan embert szeretett, aki csak egy gyereknek nézte őt, soha nem vette komolyan, önző volt vele szemben. Úgy érzi, hogy idáig egy idegen emberrel élt együtt. Minden kapcsolatot megszakít férjével, hiszen ahhoz, hogy együtt maradhassanak, a legnagyobb csodának kéne megtörténnie.

Összegezve,Nóra egy olyan nő,aki a kezdetektől fogva megjátszotta a házasságában való szerepét, gyerekesnek és írányíthatónak állította be magát, hiszen ilyen nevelést kapott édesapjától is, és ezt Torvald kihasználta. Szerintem ha egy nő szeret valakit,illetve tudja hogy az illető is szereti, nem hazudok neki semmiről, főleg nem olyankor mikor már kezd kibújni a szög a zsákjából. Szerintem Nórának elkellett volna legalább az egyik dolgot mondania a férjének, hisz így érthető Torvald kiborulása, hogy az akit szeret és vakon bízik benne több dolgot is megtart magának. Azonban Nóra is érthető, hiszen mikor Torvald kiborul, olyan csúnyán viselkedik vele ahogy senki se viselkedhet azzal akit szeret. Szerintem ez egy nagyon jó tanító jellegű mű arról, mindig mondjuk az igazat, és mindig adjuk önmagunkat, illetve abban se mindig bízhatunk aki a legközelebb áll hozzánk.

Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde összehasonlítása

Az Ember tragédiája és a Csongor és Tünde összehasonlítása.

Műfajilag mindkét mű rátér a filozófiára. A Csongor és Tünde két színből áll, a mese és a filozófia szintje. Az Ember tragédiája 15 színből áll, mindegyik szín egy egy történelni korszakot vetít az olvasónak.

A két műben fellelhető sok hasonlóság. Mindkét műben a férfi utazását és "harcát" írja le részletesebben a költemény, míg a női szerep kicsit hátrébb szorul. Az ember tragédiájában Ádámnak ott van Lucifer mint egy úgymondott segéd, aki segíti az útjain, illetve tanácsokkal látja el. Csongornak pedig ott van Balga, aki elkíséri Csongort a Tündéhez vezető úton. Mindkét férfi megleli a boldogságot, Éva és Tünde személyében,és el választják őket egymástól.

Különbségek is vannak a két mű között.
Ádámot Lucifer vezeti az álmaiba, a színekbe amiket át kell mennie hogy megtalálja a tökéletes emberiség kulcsát, illetve Évát. Csongort nem Balga vezette ebbe bele, hanem Tünde volt az ok, amiért elindult, Balga is a szerelmét kereste, és ő saját szándékából csatlakozott Csongorhoz.
Csongornak hatalmas utat kell megtennie Tündérhonba,hogy megtalálja Tündét. Ádámnak végig kell járnia a történelmi helyszíneket, hogy találkozzon Évával,azonban minden egyes szín végén Évát valamiért elveszíti, így lép a következő színbe, mígnem az utolsó színben Éva bevallja az öngyilkosságon gondolkozó Ádámnak hogy várandós. Ádám Éva miatt is, ám a tudás és az enberiség felfedezését is kutatja, míg Csongornak csak az a fontos hogy megtalálja Tündét és együtt legyenek. Csongor nem gondolt arra hogy feladja a kutatást,kitartott hogy megtalálha szerelmét bármi áron. Ádámnál Lucifer folyamatosan mondja hogy az emberiségnek semmi értelme, tehát hogy semmi értelme annak amit csinál. Csongornál Balga segíti az útját, hogy megtalálják kedveseiket.

A mű végén Csongor és Tünde, illetve Balga és Ilma is egymásra találnak, boldogan élnek együtt, míg Ádám és Éva is egynásra találnak, de Ádámot foglalkoztatja, vajon mi lesz az emberek sorsa, az vár e rájuk mint amit az álmaiban látott,megválaszolatlanok ezek a kérdések, így Ádám kétségek és óvatossággal indul neki az Évávak való közös jövőjüknek. Lucifer pedig megkapja az Úrtól a méltó bűntetését.

Arany ballada

Hogyan írna ma Balladát Arany?

Ehhez a kérdéshez a Hídavatás balladát vettem alap   példának. Ebbena történetben Arany egy szálon futó   nagyvárosi balladát ír meg,amelyben általánosítások   találhatóak.
 Ezt a balladát napjainkban egy depressziós témájú,néhol   érthetetlen okok miatti halálokról szólna. Lenne egy kerete,   amiből látható lenne hogy keretes szerkezetű a ballada. Ez a   keret minden versszak végén egy refrénben jelenne meg.   "Miért ne ugorhatnál le?" Jelen lenne Arany jellegzetes   motívuma,a bolondulás,amely főszerplőnket is   foglalkoztatja,megőrült e vagy sem. Képeknek egy szürke,a   mai világra jellemző befordulást látnánk. Elfordulást az   emberektől.

A történet napjaink éjszakáján kezdődik,egy ifjú fiú áll a híd   közepén. Magán hordja apja dühét,míg szemei könnyek közt   kigúvadva mered az alatta robogó vízfolyásra. Magában   vitázik: "Őrült vagyok?...nem,biztos hogy nem!... de akkor     nem állnék itt..." Szemei cikázni kezdenek,tátva marad szája   mikor meglátja feljönni a "megkönnyebbülteket", mikor fél   tizenkettőt üt az óra. Elkezdenek szavalni,érvelni énekelni   neki akár a szirének. Bizonygatnak,miért lesz sokkal jobb ha   megteszi. Egy lány elmeséli,hogy azérr ugrott le,mert a   közösségi médián kihasználták. Egy fiú is csatlakozik,aki   szintén beavatja a fiút ugrásának okáért,hisz őt élete   szerelme megcsalta,átverte. Egy bácsi is csatlakozik,aki   megbolondult a kerekes széke miatt. Egy nő a munkája   elvesztése miatt ugrott le. Egyre többen mesélnek,a fiú agya   zsibog,már csak pár szófoszlányt hall ki a nagy zsivajból.Bár   az amit még talán épp ésszel felfogott   megbabonázták,ismétlődnek a fejében,mindenki csak annyit mondd,sokkal jobb lesz. Egyre többen bukkannak elő,kik éneklik, hogy ennél jobb érzés nincsen. A fiú szemei cikáznak,a hangok immáron a vállai mögött hangoznak,körbe állják a fiú karcsú testét,mind mind kántálják hogy "Ugorj! Ugorj! Ugorj! Miért ne ugorhatnál le?" A fiú átöleli törzsét,alig lehet kivenni összeakadt nyelve miatti halk szavait: "a megkönnyebbülésért! A szabadságért!" Majd a fiú testét elnyeli a hatalmas víztömeg. Lent még látja a boldog embereket körülötte táncolni,és énekelni hogy "Megtette! Megtette! Miért is ne ugorhatna le!" Annyira lenyűgözte ez az érzés, hogy megértette,újra és újra át kell élnie ezt az élményt.

Arany balladái közül ez volt a kedvencem,hiszen annyira   magávak ragad a történet,az az őrület,az a misztikum,ami   miatt újra és újra el akarja olvasji az ember.

Petőfi Sándor Verscsoport elemzés

Petőfi Sándor Verscsoportok összehasonlítása

Petőfi Sándor nevéhez sok stílust köthetünk. A költő a Vicces-Humoros témától a Romantikusig minden témában írt verseket. Én két stílust fogok összehasonlítani,A filozófikus témát és a Népies-Parasztos stílust.

A filozófikus stílushoz soroljuk Petőfitől az "Egy gondolat bánt engemet","A Nép nevében" és a "XIX.század költői" című költeményeket. Ezekben a versekben a költő egy kritikus hangsúlyt vesz fel,de egy szónokias,hazafi és vezértípusú személyt ír le a költő személyében. A versben az író a szabadságról,a népért való önfeláldozásról és a hazáért való harcról ír.

" És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva." – Egy gondolat bánt engemet...

A költő még ebben a stílusban olyan dolgokról is beszél,amelyet az emberek nem mernek kimondani,és az író felelősnek érzi magát,hogyha ő nem mondja ki,ki fogja ezeket a világ elé helyezni. Komoly témákról ír,amelyeket komolyan is kezel,leírja a kemény valóságot,nem szépít semmitsem.Bátorítja az embereket hogy mondják ki mit gondolnak,még akkor is ha egy egész világ fordul utána ellenük.

"S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!" -A Nép nevében

A Népies-Parasztos stílus ezzel szemben egy olyan stílus,amely a komoly témákat kicsit humorossá,kicsúfolttá,komolytalanná változtatja. Ilyen versek például a "Megy a Juhász a szamáron", "Befordultam a konyhára" és a "Hortobágyi Kocsmárosné". Ezek a versek humoros témájúban vannak írva,ám például a Megy A Juhász A Szamáron című vers a legkomolyabb témát is úgymond kicsúfolja,mintha csak egy egyszerű történet lenne.

"
Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.
Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat." - Megy a Juhász a Szamáron

A Befordultam a konyhára vers a szerelembe esést veszi viccesre,hiszen ehhez a témához egy érzelmekkel teli szépszavakkal teletűzdelt megfogalmazást várunk,ám helyette olyan stílusban írja le a szerelembe esést,mintha csak egy egyszeri fellángolás lenne,nem pedig egy megszokott Örök lángolást mesélne el.

"Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott." -Befordultam a konyhára.

A két stílus két szemszögből veszi a komoly témákat,míg a filozófikus komolyra fordítja,nagy hangvételű,cselekedésre buzdít,addig a Népies-Parasztos inkább úgymond nevetségessé,komolytalanná teszi ezeket a témákat. Az emberek nem veszik komolyan,kinevetik a szituációt. Ám mindkettőben a költő nyersen megfogalmazza a valóságot,ezzel azonban még a Népies-Parasztosnak is ad egy kevéske komolyságot,bár még így is érdekesen viszonyul egy a nyersség a versekben uralkodó komolytalansággal.

Anyegin

Anyegin és Tatjana karakter jellemzése.

Anyegin és Tatjana Puskin:Anyegin történetének a két főszereplője. Kettejük sorsát írja le a költő,hogy mennyi érzelem változáson megy át egy ember ha a szerelmét nem viszonozzák,és mennyi tényező képes megváltoztatni az érzelmi életünket.

Jevgenyij Anyegin,a történet elején egy eléggé magának való karakter aki nem mutatja ki az érzelmeit,sőt,olyannak tűnteti fel magát aki nem is képes semmi féle érzelem kimutatására. Lent vidéken méginkább magába fordul,nem mutatja meg senkinek, sem érzelmeit,sem gondolatait. Egy olyan ember aki kívűl áll a társas élettől. Bevallja saját magának is azt,hogy nem tud és nem is akar megváltozni semmi és senki kedvéért sem. Barátjával való párbajnál viszont megváltozik. Kimutatja azt hogy mégis képes foglalkozni más emberekkel,de nem teljesen a megfelelő módon mutatja ki. Ettől az érzelem kimutatástól megváltozik maga a karakter látásmódja is. Sokkal óvatosabb,még inkább magába zárkózik. Olyan mintha nem akarná hogy az emberek megismerjék a valódi énjét aki tud szeretni. Még saját maga sem bízik ebben az énjében. Főleg hogy egyátalán képes e fent tartani,mert Anyegin képes minden másodpercben megváltoztatni a viselkedését teljes ellentétben. Mégis mikor akadályba ütközik,olyanba amiben látja hogy beletörne, akkor mutatkozik meg igazán az énje amiben képes a szeretez kimutatására. Ám ez már akkor késő bármiféle cselekedésre. Amikor erre rájön teljesen összeroppan,és újból előjön az az énje mint a barátja elvesztésénél. Tulajdonképpen Anyegin egy többszemélyiségű ember,mindig rosszkor húzza elő a rossz énjét,amivel az embereket megbántja és elüldözi magától. Ha belátná hogy ezen változtatni kell,és akarná is ezt a változást,akkor képes lenne bármi olyasmire amire eddig nem. De Anyegin egy nagyon makacs ember,aki úgy gondolja hogy biztonságban van akkor,hogyha eltaszítja magától az embereket.

Tatjana eleinte egy visszahúzódó lány,aki alig meri kimondani a gondolatait. Naív és könnyen szerelembe esik,ami miatt sokszor sebezhető,és ki is használható. Ő is sok változáson megy át,az Anyegintől kapott visszautasítás illetve azok a dolgok amiket utána művel, az váltja ki Tatjánából a legnagyobb változást, és fontos döntések sorozatát. Számára az egyik legfontosabb ember "bántása" teljesen megváltoztatja,bár a csendesség és a visszahúzódó énje megmarad,házassága után azonban megtanulja a tisztelet kivívását,saját maga áll szembe a problémáival. De hogyha egy régi tényező megjelenik, összetörik akár egy porcelán baba,de idő után újra erőt kap magán. 

A két karakter között rengeteg a különbség,hiszen mindkettejük visszautasítja a másikat, és a változás két különböző formája jelenik meg,hisz míg Anyegin az érzelmei kimutatására egyre roszabb állapotba kerül,Tatjana felerősödik és végre megkaphatja az állítólagos normális életét.