Werther lélekábrázolása

  A fiatal Werthernek nincs határozott terve az életre. A városból egy Walheim nevű faluba utazik. Úgy gondolta, itt fog letelepedni egy ideig, gondtalanul élni. Élvezi a természet szépségét,benyomásait rajzokban jeleníti meg. Bizonytalan abban,hogy lehet e művész belőle egyszer. Sok emberrel köt ismeretséget,köztük egy tiszttartóval is.
  Táncmulatságba indul egyik este több fiatal ismerőssel, ahol megismerkedik Lottéval. A fiatal lány kisebb testvéreinek vacsorát készít, ami Wertherre igen mély benyomást tesz. Úgy érzi, ennek a családi jelenet középpontjában a fiatal lány van, aki anyai szerepet tölt be az otthonukban! Szerelmes lesz a lányba, rózsaszínben látja a világot. Ám ekkor még nem tudja hogy Lotténak  vőlegénye van: Albert, aki akkor üzleti úton volt. Albertet derék embernek írja le Lotte, reményt adva Werthernek, hiszen a lány nem mondta hogy Albert a szerelme lenne.Werther úgy érezte abban a pillanatban, hogy Lotte viszonozza érzelmeit. Werther megindultan ismeri fel lelki rokonságukat, ami arra ösztökéli a fiatal férfit,hogy a rendkívüli lány közelébe férkőzzön, amennyire csak lehetséges.
  Amikor Lotte jegyese, Albert visszatér üzleti útjából és megismerkednek, Werther érzelmei teljesen megváltoznak. A jegyesek jelenléte ráébreszti Werthert szerelmének reménytelenségére. Azért is érzi borzasztóan magát főhősünk, Mert Albert rokonszenves, szimpatikus, jó kedélyű ember. Valószínűleg a lelkiismeretfurdalásából adódóan a két férfi viszonya feszült maradt.
  Werther egy idő után rájön, hogy Lotte iránti érzelmeit nem fejezheti ki, úgy dönt hogy elhagyja a falut, hogy távolabb kerüljön tőle. Mardossa a bűntudat, és a reménytelen szerelem érzete. Rövid ideig egy követnél dolgozik, de nagyon rosszul érzi magát. A felső osztály életmódja, az udvariasság formái frusztrálják, nem beszélve a precíz üzleti hozzáállásról. Ez nem megy neki, úgy dönt vissza megy a faluba, ahonnan nemrég Lotte iránti reménytelen szerelme elűzte.
  Újjabb csapásként éli meg hogy Lotte és Albert összeházasodtak. Werther nem bír parancsolni magának, többször meglátogatja Lottét,aki kéri hogy ne tegye ezt, karácsony este mégis elvárja hogy ott legyen. A fiatal férfi önérzete darabokra törik, nem is tudja mit  tegyen, vívódik. Karácsonykor mégis megjelenik Lotténál, ahol vette a bátorságot és megcsókolja Lottét. Ez az eset döntő jellegűvé válik Werther számára. Biztosan tudja, hogy Lotte szereti őt. Arra alapozza feltételezését, hogy a férjezett asszony kilépett a társadalmilag elfogadott normák közül.
  Werther lelki állapota instabillá válik. Leveleket írt Lotténakhogy boldog, mert minden vágya, reménye teljesült. Háborgó lelke nem talál megnyugvásra és az Alberttől kapott pisztollyal főbe lövi magát.
Véleményem szerint Werther annyira kétségbe volt esve, vagy inkább annyira beleszeretett a lányba hogy egyszerűen nem tudta elképzelni az életet nélküle. Ám lehetett volna más megoldás is mint az hogy öngyilkosságba keveri magát. Találhatott volna egy másik lány, vagy egyszerűen csak elköltözik és új életet kezd. Egyszerűen túlságosan beleélte magát az egészbe. Megértem őt hogy nagyon borzasztó dolog ha nem szeretnek viszont, de nem az öngyilkosság lett volna a megfelelő kiút ebből a szomorú történetből.

Az Álcába Bújt Feleség (Tartuffe Fanfiction)

Nos a történetünk egy elég gazdag család otthonában kezdődik. A főszereplőnk Elmire, egy szegény leány, akit Orgon feleségül vett és hatalmas ujjongással fogadták a lányt. Ám a családban senki más nem szerette. Még a régi barát, Tartuffe sem, kivéve Orgont és Pernelle asszonyt. Éppen az idős asszony kiborulásakor csatlakozunk a történetbe.

-Nem maradok tovább ebben a porfészekben ezekkel a csalókkal, akik szegény leányt szidalmazzák!- Ront be az asszony a nappaliba mögötte cselédlányával, aki a hölgy bőröndjeit cipelte majd' megszakadva. A helyiségben Orgon és Elmire kivételével mindenki bent tartózkodott. A ház örököse, Damis, hitetlenkedve nyúl egy újabb üveg wiskey-ért, míg a többi bent tartózkodó csupán fejrázva tekintenek Pernelle asszonyra. Dorine a cselédlány szólal meg először.

- Már megint issza a nyomorult Elmire hazugságait? Mennyi ocsmányságot juttatott már szerencsétlen Uram és nagyságos asszony fejébe az a nyomorult nőszemély? Hisz az a nő mindenki elé szétteszi magát!- dühösen pakolta a Tartuffe által széthagyott üvegeket. Lecsapta a férfi a poharat,majd a cseléd felé fordult.

- Dorine,fékezd magad...- áll Pernelle asszony elé a kissé ittas férfi.- Tessék csak menni...úgyis az a szent és sérthetetlen Elmire-t fogják mindketten isteníteni. - Tartuffe elbotorkált az ajtó elé,majd azt tárva nyitva nézett vissza szobában található személyekre. - Nincs hatalmazásom önt kidobni drága Pernelle asszony, de ha kérhetem, fejezze be a tervét és hagyja el a fia, drága gyermekkori barátom hajlékát. - ellépett az ajtókerettől,majd a bár elé lépve nyomkodta tovább telefonját. Az idős asszony dobbantott egyet,majd se szó se beszéd nélkül ott hagyta a családját magában mormogva. Mindenki útjára indult, egyedül Dorine maradt összetakarítani a szobában keletkezett káoszt, közben elforrt a nyelve a sok beszédtől,amit magában vitatott meg. Ekkor megjelent a történetünk másik főszereplője, a ház ura, Orgon. Fáradtan ledobta táskáját, majd leülve kanapéjára faggatni kezdte Dorine-t.

- Meséljen nekem Dorine, mik történtek itthon távollétem alatt?- dőlt hátra a férfi, majd a tarthatatlan cselédlányra tévedt tekintete. A lány felnevetett, majd meghajolva a férfi előtt elkezdte piszkálni a ruháját.

- Drága barátja alig élte túl az éjszakát uram..fájt a feje, szédült és vacsora közben háromszor rohant a mosdóba. - kezdte el a lány mesélni a történéseket, majd a padlót kezdte el söprögetni. A férfi felpattant megállítva a cselédlány munkáját.

- És Elmire? Vele miden rendben van? - érdeklődött drága vendége után, mire Dorine elnevetve magát válaszolt Urának.

- Természetesen Elmire remekül van. Még a desszertet is duplán kérte, míg Tartuffe úr szenvedett .- végezte a lány tovább a munkát,Orgon visszaült és elmosolyodva merengett.

- A feleségem jól van,hála égnek. - mosolyogva vette elő telefonját majd a híreket kezdte olvasni.Közben Dorine eldobva a söprűt elindult az emeletre.

-Jelentem Tartuffe úrnak a megérkezését,illetve szíves érdeklődését a hogy volta felől.- gúnyos mosollyal lépkedett fel a lépcsőn, még vissza kacsintva Orgonra. Ekkor jelent meg a színen Mariane, Orgon kislánya. Meglátva édesapját rohanva hozzá ölelte meg édesapját.

- Ó drága Mariane, mondd hogy szereted jó apádat.- csókolgatta a lány arcát a férfi, aki nevetve bólogatott.

- Már hogyne szeretnélek apa?!- nevetett Mariane, majd az ablakhoz sétált.Mosolyogva tekintett a kinti tájra. Orgon a lányt fürkészve folytatta.

- Halom hozzá akarsz menni Tartuffe-höz, meg gondoltad te ezt drága lányom? Az apád is lehetne - állt fel kissé szomorkásan, mire a lány hitetlenkedve fordult édesapja felé.

- Már miért ne mennék hozzá Tartuffe-höz? Hisz kisgyermek korom óta szerelem fűz hozzá- folytatta meghökkenve a lány. Orgon meghökkenve ültette le a lányát.

- Mariane, ott van Elmire unoka öccse, Valér. Tulajdonképpen nem vagytok vérrokonok, egyidős veled és roppant helyes. Szeretném ha hozzá mennél.- puszilja meg lánya arcát, közben megjelenik Dorine is.  Mariane ledermedve tekint apja szemeibe,majd hatalmas sikítás hallatszik ki a leány ajkain. Orgon fülére tapasztva kezeit tompítja leánya sikolyát,míg Dorine leülve az asztalhoz figyeli az eseményeket. Mariane a földön vergődve apja lábai előtt könyörögni kezd.

- Atyám, szeretem, imádom...de ne tegye ezt kérem! Ő az egyetlen akit szeretek, és inkább levetem magam egy szikláról,minthogy Valérhoz, vagy kihez, menjek hozzá...kérem apám.- esedezik Mariane, majd Dorine is bekapcsolódik.

- Uram, ugyan már! Még egy személyt beakar hozni abból a nyomorult családból a mi drága családunkba? - segíti fel a leányt,majd leülteti. - Ha ez a leány Tartuffe úrhoz akar hozzámenni akkor Tartuffe úrhoz fog hozzá menni.

- Dorine, fogja be a lepénylesőjét és takarítson máshol! Ez szűk családi probléma.- fordulna a leánya felé aki már az ajtóban álló Tartuffe kezei közt van, mellettük pedig az egész család. Damis az apjához visz egy köteg papírt. A férfi kezébe veszi a papírokat,majd a családja felé fordul.

- Mik ezek? - kérdezi Orgon, majd olvasni kezdi a lapokat. Az oldalak egy nőről írnak, aki több nemesi családot fosztott meg vagyonától, esetleg szétszakította a családokat csak hogy az ő sorsa jobb legyen. Minden alkalommal új nevet használt, és elvileg a mostani neve nem más, mint Elmire. Orgon hitetlenkedve tekintett fel családjára és barátjára. Eldobva a papírokat állt fel és családja elé állt felszegett állal és dühös tekintettel.

- Melyikőtök hordta össze ezeket a zagyvaságokat a feleségemről? Kész rágalom amit műveltek! - kezd el ordítozni Orgon össze vissza csapkodva. Tartuffe összevonja szemöldökét, majd barátját megállítva higgadtan, lényegre törően Orgon szemébe néz.

-Orgon, drága barátom. Ezeket az információkat a királytól szedtük. Nem bírtuk nézni már hogy az a nő tönkre tesz téged! Térj észhez Orgon! Ez a nő maga a hárpia fogalmának megtestesítője!- Orgon kitépi kezeit Tartuffe kezei közül. - Orgon! A fiadat és engem is csábított az a nő!

- Hallgass!- Kiálltja el magát Orgon, majd leülve kezeivel tépkedni kezdi a fejét. - Ez az egész akkora zagyvaság ahogy van !

- Akkor nézd meg magad a történteket apám. Itt leszünk Tartuffe-el, becsalogatjuk és meglátod, a nő ránk veti majd magát, nem kell kéretni. - Hajol Damis Orgon elé, mire apja rátekint, a zölden csillogó szemeibe, amiknek nem tud ellenállni. Társul leánya, Tartuffe és még Dorine is. Orgon sóhajt egyet, majd döntésképpen a családjára néz.

- Rendben. Megpróbálok hinni nektek. De ha ez az egész csak egy átverés mindenkit kitagadok a családból!- Áll fel Orgon, mire mindenki sürögni forogni kezd. Tartuffe és Damis elkezdenek felkészülni a nő elcsábítására, Dorine megy szólni Elmire-nek, Mariane addig elrejti édesapját a szobában található asztal alá, ott úgysem veszi észre őt. Mindenki a helyén van, Orgon az asztal alatt, Tartuffe és Damis pedig a kanapé két végében állnak alul öltözötten. Kopogás hallatszik, majd megjelenik a várva várt Elmire. Hosszú szőke haját kontyba fogta, legkirívóbb ruháját vette fel és magassarkút párosított hozzá. Tulajdonképpen egy tökéletes feleségnek tűnt mások szemében. Elmire a két férfira tekintett, majd ajkait megnyalva a két férfihez sétált.

- Nocsak Nocsak fiúk..csak nem megjött a kedvük egy kis szórakozáshoz? - Tette kezeit Tartuffe és Damis mellhasára,majd lassan haladt lefele. A két férfi csaknem egyszerre fogták meg Elmire kezeit.

- Jaj fiúkáim, nem harapok. - mosolyodott el a nő, mire a két férfi lefektették a kanapéra, mire a nő sikoltozni kezdett. Egyre több olyan szó hagyta el ajkait, amelyek nem méltóak egy nőhöz. Végül ebben a pontban ugrott elő Orgon.

- Elmire!- kiáltott fel a férfi, mire mindhárman megálltak a mozgásban. Elmire fal fehéren feküdt a két férfi alatt, majd felállva férje karjaihoz futott.

-Orgon, ez nem az aminek látszik egyetlenem. - kezdte el csókolgatni Orgon kezeit, aki kikapta a kezeit a nő ajkai alól. Fel alá kezdett el járkálni, amikor elkezdte volna monológját a két hölgy esett be az ajtón.

- Uram, egy férfi van a hallban, miszerint egy fontos ügyet kell azonnal elintézniük a feleségével karöltve. - Mondta Dorine gúnyosan Elmire-re nézve. Orgon felsóhajtva intett, hogy engedje be. Dorine elment a férfiért, addig hatalmas csend ült a szobára. Végül Dorine megjelent,oldalán egy jól fésült úriemberrel, akinél hatalmas aktatáska volt.

- Jó napot kívánok kedves Orgon úr! Nos, a végrehajtótól jöttem,a kedves neje eladta a házukat, tartozás kiegyenlítése végett, szóval most szeretném ezeket az ügyeket elintézni. - mosolyogva ült le az asztalhoz a férfi,aktatáskájából különböző papírokat elővéve. Orgon vérben fürdő szemeit Elmire-re vezette, majd a nő felé rontva üvöltözni kezdett. Tartuffe és Damis tartotta vissza az örjöngő Orgont.

- Te nőszemély! Én beengedlek az életembe, a családomba, a szívembe, erre te tönkre teszel? Eladod a saját házamat a fejem felől ? Remélem egyszer egy börtön aljában fogsz megrohadni!- kalimpál a két férfi karjai között, a nő pedig ördögien elvigyorodik.

- Ez a szakmám, kedvesem. - Nevetett fel, és ebben a pillanatban megjelent a rendőrség. Elmire megrémülve a ruhájába nyúlt, majd egy pisztolyt előrántva Orgon felé szegezi a fegyvert, meghúzza a ravaszt, ám az a golyó senkit sem talál el. Azonban a rendőrség lövedékei eltalálják Elmire-t. Mindenki lefagyva tekint a vérben fekvő, tulajdonképpen gyönyörű nőre, ahogy elszállt belőle az élet egy csettintésre. Az eddig egész csendben lévő végrehajtós feláll, majd a hölgyhöz sétál.

- Végre elkaptuk, fiúk! A király ennek nagyon örülni fog azt garantálom!- Nevetett fel, majd elővette Nyomozói jelvényét. A neve Elmire leánykori neve volt írva.-Régóta settenkedek az unokaöcs szerepben, és örülök hogy így jött ki ennek a borzasztó nőnek a kiiktatása. Köszönöm a részvételt az egész családnak. A ház ügyét pedig elintézte a drága királyunk. - hajoltak meg, majd a nőt eltakarítva a nappali padlójáról ér véget Elmire, azaz az álcába bújt feleség története.