Werther lélekábrázolása

  A fiatal Werthernek nincs határozott terve az életre. A városból egy Walheim nevű faluba utazik. Úgy gondolta, itt fog letelepedni egy ideig, gondtalanul élni. Élvezi a természet szépségét,benyomásait rajzokban jeleníti meg. Bizonytalan abban,hogy lehet e művész belőle egyszer. Sok emberrel köt ismeretséget,köztük egy tiszttartóval is.
  Táncmulatságba indul egyik este több fiatal ismerőssel, ahol megismerkedik Lottéval. A fiatal lány kisebb testvéreinek vacsorát készít, ami Wertherre igen mély benyomást tesz. Úgy érzi, ennek a családi jelenet középpontjában a fiatal lány van, aki anyai szerepet tölt be az otthonukban! Szerelmes lesz a lányba, rózsaszínben látja a világot. Ám ekkor még nem tudja hogy Lotténak  vőlegénye van: Albert, aki akkor üzleti úton volt. Albertet derék embernek írja le Lotte, reményt adva Werthernek, hiszen a lány nem mondta hogy Albert a szerelme lenne.Werther úgy érezte abban a pillanatban, hogy Lotte viszonozza érzelmeit. Werther megindultan ismeri fel lelki rokonságukat, ami arra ösztökéli a fiatal férfit,hogy a rendkívüli lány közelébe férkőzzön, amennyire csak lehetséges.
  Amikor Lotte jegyese, Albert visszatér üzleti útjából és megismerkednek, Werther érzelmei teljesen megváltoznak. A jegyesek jelenléte ráébreszti Werthert szerelmének reménytelenségére. Azért is érzi borzasztóan magát főhősünk, Mert Albert rokonszenves, szimpatikus, jó kedélyű ember. Valószínűleg a lelkiismeretfurdalásából adódóan a két férfi viszonya feszült maradt.
  Werther egy idő után rájön, hogy Lotte iránti érzelmeit nem fejezheti ki, úgy dönt hogy elhagyja a falut, hogy távolabb kerüljön tőle. Mardossa a bűntudat, és a reménytelen szerelem érzete. Rövid ideig egy követnél dolgozik, de nagyon rosszul érzi magát. A felső osztály életmódja, az udvariasság formái frusztrálják, nem beszélve a precíz üzleti hozzáállásról. Ez nem megy neki, úgy dönt vissza megy a faluba, ahonnan nemrég Lotte iránti reménytelen szerelme elűzte.
  Újjabb csapásként éli meg hogy Lotte és Albert összeházasodtak. Werther nem bír parancsolni magának, többször meglátogatja Lottét,aki kéri hogy ne tegye ezt, karácsony este mégis elvárja hogy ott legyen. A fiatal férfi önérzete darabokra törik, nem is tudja mit  tegyen, vívódik. Karácsonykor mégis megjelenik Lotténál, ahol vette a bátorságot és megcsókolja Lottét. Ez az eset döntő jellegűvé válik Werther számára. Biztosan tudja, hogy Lotte szereti őt. Arra alapozza feltételezését, hogy a férjezett asszony kilépett a társadalmilag elfogadott normák közül.
  Werther lelki állapota instabillá válik. Leveleket írt Lotténakhogy boldog, mert minden vágya, reménye teljesült. Háborgó lelke nem talál megnyugvásra és az Alberttől kapott pisztollyal főbe lövi magát.
Véleményem szerint Werther annyira kétségbe volt esve, vagy inkább annyira beleszeretett a lányba hogy egyszerűen nem tudta elképzelni az életet nélküle. Ám lehetett volna más megoldás is mint az hogy öngyilkosságba keveri magát. Találhatott volna egy másik lány, vagy egyszerűen csak elköltözik és új életet kezd. Egyszerűen túlságosan beleélte magát az egészbe. Megértem őt hogy nagyon borzasztó dolog ha nem szeretnek viszont, de nem az öngyilkosság lett volna a megfelelő kiút ebből a szomorú történetből.

Az Álcába Bújt Feleség (Tartuffe Fanfiction)

Nos a történetünk egy elég gazdag család otthonában kezdődik. A főszereplőnk Elmire, egy szegény leány, akit Orgon feleségül vett és hatalmas ujjongással fogadták a lányt. Ám a családban senki más nem szerette. Még a régi barát, Tartuffe sem, kivéve Orgont és Pernelle asszonyt. Éppen az idős asszony kiborulásakor csatlakozunk a történetbe.

-Nem maradok tovább ebben a porfészekben ezekkel a csalókkal, akik szegény leányt szidalmazzák!- Ront be az asszony a nappaliba mögötte cselédlányával, aki a hölgy bőröndjeit cipelte majd' megszakadva. A helyiségben Orgon és Elmire kivételével mindenki bent tartózkodott. A ház örököse, Damis, hitetlenkedve nyúl egy újabb üveg wiskey-ért, míg a többi bent tartózkodó csupán fejrázva tekintenek Pernelle asszonyra. Dorine a cselédlány szólal meg először.

- Már megint issza a nyomorult Elmire hazugságait? Mennyi ocsmányságot juttatott már szerencsétlen Uram és nagyságos asszony fejébe az a nyomorult nőszemély? Hisz az a nő mindenki elé szétteszi magát!- dühösen pakolta a Tartuffe által széthagyott üvegeket. Lecsapta a férfi a poharat,majd a cseléd felé fordult.

- Dorine,fékezd magad...- áll Pernelle asszony elé a kissé ittas férfi.- Tessék csak menni...úgyis az a szent és sérthetetlen Elmire-t fogják mindketten isteníteni. - Tartuffe elbotorkált az ajtó elé,majd azt tárva nyitva nézett vissza szobában található személyekre. - Nincs hatalmazásom önt kidobni drága Pernelle asszony, de ha kérhetem, fejezze be a tervét és hagyja el a fia, drága gyermekkori barátom hajlékát. - ellépett az ajtókerettől,majd a bár elé lépve nyomkodta tovább telefonját. Az idős asszony dobbantott egyet,majd se szó se beszéd nélkül ott hagyta a családját magában mormogva. Mindenki útjára indult, egyedül Dorine maradt összetakarítani a szobában keletkezett káoszt, közben elforrt a nyelve a sok beszédtől,amit magában vitatott meg. Ekkor megjelent a történetünk másik főszereplője, a ház ura, Orgon. Fáradtan ledobta táskáját, majd leülve kanapéjára faggatni kezdte Dorine-t.

- Meséljen nekem Dorine, mik történtek itthon távollétem alatt?- dőlt hátra a férfi, majd a tarthatatlan cselédlányra tévedt tekintete. A lány felnevetett, majd meghajolva a férfi előtt elkezdte piszkálni a ruháját.

- Drága barátja alig élte túl az éjszakát uram..fájt a feje, szédült és vacsora közben háromszor rohant a mosdóba. - kezdte el a lány mesélni a történéseket, majd a padlót kezdte el söprögetni. A férfi felpattant megállítva a cselédlány munkáját.

- És Elmire? Vele miden rendben van? - érdeklődött drága vendége után, mire Dorine elnevetve magát válaszolt Urának.

- Természetesen Elmire remekül van. Még a desszertet is duplán kérte, míg Tartuffe úr szenvedett .- végezte a lány tovább a munkát,Orgon visszaült és elmosolyodva merengett.

- A feleségem jól van,hála égnek. - mosolyogva vette elő telefonját majd a híreket kezdte olvasni.Közben Dorine eldobva a söprűt elindult az emeletre.

-Jelentem Tartuffe úrnak a megérkezését,illetve szíves érdeklődését a hogy volta felől.- gúnyos mosollyal lépkedett fel a lépcsőn, még vissza kacsintva Orgonra. Ekkor jelent meg a színen Mariane, Orgon kislánya. Meglátva édesapját rohanva hozzá ölelte meg édesapját.

- Ó drága Mariane, mondd hogy szereted jó apádat.- csókolgatta a lány arcát a férfi, aki nevetve bólogatott.

- Már hogyne szeretnélek apa?!- nevetett Mariane, majd az ablakhoz sétált.Mosolyogva tekintett a kinti tájra. Orgon a lányt fürkészve folytatta.

- Halom hozzá akarsz menni Tartuffe-höz, meg gondoltad te ezt drága lányom? Az apád is lehetne - állt fel kissé szomorkásan, mire a lány hitetlenkedve fordult édesapja felé.

- Már miért ne mennék hozzá Tartuffe-höz? Hisz kisgyermek korom óta szerelem fűz hozzá- folytatta meghökkenve a lány. Orgon meghökkenve ültette le a lányát.

- Mariane, ott van Elmire unoka öccse, Valér. Tulajdonképpen nem vagytok vérrokonok, egyidős veled és roppant helyes. Szeretném ha hozzá mennél.- puszilja meg lánya arcát, közben megjelenik Dorine is.  Mariane ledermedve tekint apja szemeibe,majd hatalmas sikítás hallatszik ki a leány ajkain. Orgon fülére tapasztva kezeit tompítja leánya sikolyát,míg Dorine leülve az asztalhoz figyeli az eseményeket. Mariane a földön vergődve apja lábai előtt könyörögni kezd.

- Atyám, szeretem, imádom...de ne tegye ezt kérem! Ő az egyetlen akit szeretek, és inkább levetem magam egy szikláról,minthogy Valérhoz, vagy kihez, menjek hozzá...kérem apám.- esedezik Mariane, majd Dorine is bekapcsolódik.

- Uram, ugyan már! Még egy személyt beakar hozni abból a nyomorult családból a mi drága családunkba? - segíti fel a leányt,majd leülteti. - Ha ez a leány Tartuffe úrhoz akar hozzámenni akkor Tartuffe úrhoz fog hozzá menni.

- Dorine, fogja be a lepénylesőjét és takarítson máshol! Ez szűk családi probléma.- fordulna a leánya felé aki már az ajtóban álló Tartuffe kezei közt van, mellettük pedig az egész család. Damis az apjához visz egy köteg papírt. A férfi kezébe veszi a papírokat,majd a családja felé fordul.

- Mik ezek? - kérdezi Orgon, majd olvasni kezdi a lapokat. Az oldalak egy nőről írnak, aki több nemesi családot fosztott meg vagyonától, esetleg szétszakította a családokat csak hogy az ő sorsa jobb legyen. Minden alkalommal új nevet használt, és elvileg a mostani neve nem más, mint Elmire. Orgon hitetlenkedve tekintett fel családjára és barátjára. Eldobva a papírokat állt fel és családja elé állt felszegett állal és dühös tekintettel.

- Melyikőtök hordta össze ezeket a zagyvaságokat a feleségemről? Kész rágalom amit műveltek! - kezd el ordítozni Orgon össze vissza csapkodva. Tartuffe összevonja szemöldökét, majd barátját megállítva higgadtan, lényegre törően Orgon szemébe néz.

-Orgon, drága barátom. Ezeket az információkat a királytól szedtük. Nem bírtuk nézni már hogy az a nő tönkre tesz téged! Térj észhez Orgon! Ez a nő maga a hárpia fogalmának megtestesítője!- Orgon kitépi kezeit Tartuffe kezei közül. - Orgon! A fiadat és engem is csábított az a nő!

- Hallgass!- Kiálltja el magát Orgon, majd leülve kezeivel tépkedni kezdi a fejét. - Ez az egész akkora zagyvaság ahogy van !

- Akkor nézd meg magad a történteket apám. Itt leszünk Tartuffe-el, becsalogatjuk és meglátod, a nő ránk veti majd magát, nem kell kéretni. - Hajol Damis Orgon elé, mire apja rátekint, a zölden csillogó szemeibe, amiknek nem tud ellenállni. Társul leánya, Tartuffe és még Dorine is. Orgon sóhajt egyet, majd döntésképpen a családjára néz.

- Rendben. Megpróbálok hinni nektek. De ha ez az egész csak egy átverés mindenkit kitagadok a családból!- Áll fel Orgon, mire mindenki sürögni forogni kezd. Tartuffe és Damis elkezdenek felkészülni a nő elcsábítására, Dorine megy szólni Elmire-nek, Mariane addig elrejti édesapját a szobában található asztal alá, ott úgysem veszi észre őt. Mindenki a helyén van, Orgon az asztal alatt, Tartuffe és Damis pedig a kanapé két végében állnak alul öltözötten. Kopogás hallatszik, majd megjelenik a várva várt Elmire. Hosszú szőke haját kontyba fogta, legkirívóbb ruháját vette fel és magassarkút párosított hozzá. Tulajdonképpen egy tökéletes feleségnek tűnt mások szemében. Elmire a két férfira tekintett, majd ajkait megnyalva a két férfihez sétált.

- Nocsak Nocsak fiúk..csak nem megjött a kedvük egy kis szórakozáshoz? - Tette kezeit Tartuffe és Damis mellhasára,majd lassan haladt lefele. A két férfi csaknem egyszerre fogták meg Elmire kezeit.

- Jaj fiúkáim, nem harapok. - mosolyodott el a nő, mire a két férfi lefektették a kanapéra, mire a nő sikoltozni kezdett. Egyre több olyan szó hagyta el ajkait, amelyek nem méltóak egy nőhöz. Végül ebben a pontban ugrott elő Orgon.

- Elmire!- kiáltott fel a férfi, mire mindhárman megálltak a mozgásban. Elmire fal fehéren feküdt a két férfi alatt, majd felállva férje karjaihoz futott.

-Orgon, ez nem az aminek látszik egyetlenem. - kezdte el csókolgatni Orgon kezeit, aki kikapta a kezeit a nő ajkai alól. Fel alá kezdett el járkálni, amikor elkezdte volna monológját a két hölgy esett be az ajtón.

- Uram, egy férfi van a hallban, miszerint egy fontos ügyet kell azonnal elintézniük a feleségével karöltve. - Mondta Dorine gúnyosan Elmire-re nézve. Orgon felsóhajtva intett, hogy engedje be. Dorine elment a férfiért, addig hatalmas csend ült a szobára. Végül Dorine megjelent,oldalán egy jól fésült úriemberrel, akinél hatalmas aktatáska volt.

- Jó napot kívánok kedves Orgon úr! Nos, a végrehajtótól jöttem,a kedves neje eladta a házukat, tartozás kiegyenlítése végett, szóval most szeretném ezeket az ügyeket elintézni. - mosolyogva ült le az asztalhoz a férfi,aktatáskájából különböző papírokat elővéve. Orgon vérben fürdő szemeit Elmire-re vezette, majd a nő felé rontva üvöltözni kezdett. Tartuffe és Damis tartotta vissza az örjöngő Orgont.

- Te nőszemély! Én beengedlek az életembe, a családomba, a szívembe, erre te tönkre teszel? Eladod a saját házamat a fejem felől ? Remélem egyszer egy börtön aljában fogsz megrohadni!- kalimpál a két férfi karjai között, a nő pedig ördögien elvigyorodik.

- Ez a szakmám, kedvesem. - Nevetett fel, és ebben a pillanatban megjelent a rendőrség. Elmire megrémülve a ruhájába nyúlt, majd egy pisztolyt előrántva Orgon felé szegezi a fegyvert, meghúzza a ravaszt, ám az a golyó senkit sem talál el. Azonban a rendőrség lövedékei eltalálják Elmire-t. Mindenki lefagyva tekint a vérben fekvő, tulajdonképpen gyönyörű nőre, ahogy elszállt belőle az élet egy csettintésre. Az eddig egész csendben lévő végrehajtós feláll, majd a hölgyhöz sétál.

- Végre elkaptuk, fiúk! A király ennek nagyon örülni fog azt garantálom!- Nevetett fel, majd elővette Nyomozói jelvényét. A neve Elmire leánykori neve volt írva.-Régóta settenkedek az unokaöcs szerepben, és örülök hogy így jött ki ennek a borzasztó nőnek a kiiktatása. Köszönöm a részvételt az egész családnak. A ház ügyét pedig elintézte a drága királyunk. - hajoltak meg, majd a nőt eltakarítva a nappali padlójáról ér véget Elmire, azaz az álcába bújt feleség története.

Dante Pokla - a legnagyobb bűn

A legnagyobb bűn.

    Az emberiség életében szerintem a gyilkosság a legnagyobb bűn. Mindegy hogy embert,állatot vagy magát a Földet öljük e meg. Mind érző "lények". A leggonoszabb, a legalávalóbb tett amit egy ember tehet. Nem gondol bele a következményekbe,pedig ezeket kéne figyelembe venni először. A legnagyobb,legmegalázóbb büntetést kell kiszabni az ilyen emberre.
    Állatot ölni, vagy egyszerűen megkínozni a legszánalmasabb tett az életben. Egy szerencsétlen állat aki csak szeretetet tud adni, és csak viszonzást kér nem érdemel ilyen bánásmódot. Az állatok a lelki társaink, ők megérzik ha bármi problémánk van, és akkor is ott vannak mellettünk amikor mindenki ellenünk van. Őket bántani egyszerűen undorító tett.
     Embert öni, vagy szintén bántalmazni bármilyen módon a legnagyobb bűn amit egy ember elkövethet életében. Vegyük először csak a bántalmazást. Az emberek lelkében talán a legnagyobb törést okozhatja, ha egy ember akárhogyan is, de bántalmazza. Szavakkal, tettekkel vagy mindkettő együtt. Ha szavakkal bántalmazzák az embereket, például hogy túl kövér vagy túl sovány vagy, annál jobban megakarnak változni. És ha túlságosan le akarnak például fogyni, odáig vezethet ez hogy halálra éhezteti magát. Vagy hogyha durvábban csúfolunk valakit olyan testi vagy lelki adottsága/hátránya miatt, amiről sajnos nem tehet. Például fogyatékkal élő ember. Lehet hogy nem olyan, mint a többi ember, de attól még ugyanúgy egy érző, szeretetre és gondoskodásra képes ember. De ha folyamatosan az ócsároló szavakat kapja, odáig fajulhat hogy öngyilkos lesz, hisz "ilyen testben nem tud élni, akit elítélnek" A szavakkal is lehet gyilkolni, nem csak tettekkel.
      Embert bántalmazni tettekkel szerintem egy "tünete" a félelemnek. Ez mellett a legundorítóbb tett amit elkövethet valaki. Akkor bántunk másokat testileg ha idegesek vagyunk, vagy félünk. Félünk hogy valami kitudódik és ezt megelőzve bántalmazzuk az ártatlan felet, aki nem tehet semmiről. A tettekkel bántalmazásba besorolnám a megerőszakolást is. Egy embernek a testét kihasználni, meggyalázni és utána eldobni mint egy használt "tárgyat" egyenesen undorító tett. A pokolban előkelő helyet kapnak az ilyen emberek. Ha egy szülő megüti rendszeresen a gyermekét szánalmas tett. A saját utódomat szeretnem és tanítanom kell, de nem ütésekkel és kiabálással. A gyermeket szép szavakkal is lehet formálni, hisz ezeket tapasztalja, ezeket fogja tovább vinni. Nem is beszélve arról milyen szinten lehet depresszióba sodorni embereket, nem csak gyerekeket, felnőtteket is.
      Embert gyilkolni a legnagyobb bűn az életben. Nem törődik azzal a gyilkos, hogy nem egy embert ölt meg, hanem lehet egy egész családot. A hozzátartózók összetörnek lelkileg összetörnek, és talán követik szerettüket saját kezük által. Vagy egyáltalán nagy tragédiának kellett történnie hogy valaki emberölésre folyamodjon. Ha megy csak szimplán élvezi a saját fajának pusztítását, az visszataszító és megbocsájthatatlan. Hisz csak bele kéne gondolnia hogy ő mit csinálna ha vele történne meg mindez. A legnagyobb bűn. Hisz mégiscsak ilyen értelemben saját magunkat pusztítjuk.
     A Földszennyezést is ide sorolnám. Hiszen a környezetünk szennyezésébe mi is belehalhatunk. A Föld az egyedüli bolygó ahol élni tudunk, és a Földnek is van egy korlátja, amit ha átlépünk, mindenkinek baja eshet. Ez az egyedüli hely ahol élhetünk, ez az egyetlen esélyünk, és nincs olyan hogy második esély. Mindenkit veszélybe sodorhatunk a szennyezés, a szemetelés vagy a szándékos "bántalmazás" által. Meg kell védenünk a Földet, a Mi hazánkat, hiszen máshová nem tudunk menni. Ez is egy bűn, mégsem tartom olyan nagynak mint az emberölést. 

Asztalizene: Delfin belső monológ.

    Kocsimmal leparkolva a White Box előtt gondolkodom az elmúlt hónapokon. Győzőn,Kálmánon...Néhány szövegem a hátsó ülésre téve veszem előre táskám, majd rúzsomat megigazítva kabátomat felvéve indulok el az étterem felé. Betérve megpillantom Győzőt pincérrel cseverészni, odamenvén köszöntöm őket. Leülve kifejtem aggodalmam, nyugtalan az utca. Természetesen kikerüli a témát, és önző módon újból érdektelen témával jön. Tudja hogy imádom a szarvasgombát, de hogy mindig ezzel térít el,kezd idegesítő lenni. Áttérek arra a cikkre,meg is jegyzem a véleményem felé. A pornép nem láthat ilyen mélyre. Megjegyzése kissé bánt, sajnos mégis igazat mond. Gratulálok neki, bár nem tudom miért is. Kissé szétszórt vagyok.Bár bármelyik díját is nézzük Győzőnek, mind Krisztián érdeme. Megjött azonban a kérdés. "jól vagy egyébként?" Soha jobban. A reggeli rosszulléteken kívül és természetesen jó vagy rossz "szerepléseimen"  kívül semmi bajom. "Élet szép?" Persze, már akinek. "Boldog vagyok e?" Vetekednék ezzel a kijelentéssel. Van e valakim? Ugyan kérlek, nincs senki aki felülmúlhatná Őt. Csend van, Mély csend. Túl sok mindent akar tudni Győző, rendben van hogy nyáron és szeptemberben volt egy kis közünk egymáshoz, de az életembe nem fogom ennyire beleavatni. Icipicit mesélek a legutóbbi apró kalandomról a Vadkacsából, de többet nem kell tudnia. Megrendelem az italomat és az ételemet,majd visszafordulok Győzőhöz. Megvédem a Vadkacsát, hisz lassan jobb hely mint ez. Megjelenik Krisztián. Az én drága Krisztiánom, megértjük egymást és egyszerűen zseniális ez az ember. Bár hirtelen nem tudom követni a meséjét. Megmaradt pár mondatfoszlány, de mind értelmetlenséget ad ki együtt. 5 percet kér, míg eljátsszák a maguk játékát. Isteni ez az ital. Ez a két férfi sehogy se tudja megérteni egymást. Kész vicc ez az egész. Ki kell szabadulnom innen...felkapva a táskámat rohanok ki a kocsihoz mondván hogy rossz helyen parkolok. Kiszellőztethetem legalább a fejemet. Krisztián utánam jön, majd együtt megyünk vissza a White Boxba folyton Győző szapulását hallgatva. White Box. Tényleg furdal a kíváncsiság hogy miért pont ez lett a neve. Krisztián szavai hallatán a hó jut eszembe, mennyire is szeretem a havat. Megpillantva Kálmánt furcsa érzések fognak el. Szívverésem felgyorsul, izzad a tenyerem. Leülve megigazítom újból a rúzsom, elmesélve a kocsimmal történt esetet. Micsoda balszerencse. Győző visszavehetne egy kicsit, sok lesz már.
    Krisztián végül engem talál meg. Sok ami sok,belőlem is kibuknak szavak. Igaz hogy szeretem Krisztiánt de ma nem készültem fel rá. Ekkor megpillantom régi barátom, szegény Henriket. Mindig csak Kritikával látta el az embereket, és idő után sok volt már. Valamire készül hogy itt megjelent. Mellé lépek, kritikáját most én kommentálnám. Feleleveníti a múltat,ami sose érintett jól. Szavaim ömlenek, akár csak az övé, és szavai mint tőr, szúródnak szívembe. Nem bírom tovább, elmegyek.  Megjelenik Alma is a Box-ban, mire mindkét férfi mint a kutyák ugranak elé. Nem tudom mit esznek benne, minden nőben benne van az ami benne is. Augusztus 20.-ai viharról beszélgetünk. Nem foglalkoztam a piros riasztással. Visszaemlékszem arra a bizonyos éjszakára. A buliból indultam hazafelé, bár volt bennem valamennyi alkohol. Hívott valaki, onnantól egy kézzel fogtam a kormányt. Észrevettem egy foltot a szoknyámon, éles volt a kanyar, gond volt a fékkel. Bekerültem a kórházba, s miközben felépülök, szeretem az embereket. Kikászálódva az emlékekből figyelem Alma és Győző beszélgetését. Érdekes annyi szent.
      Henriket legszívesebben eltávolítanám innen. Csak a szememet szúrja a kritikáival. Visszaérkezik Kálmán, a hangulat feszült lesz. Hív Dávid, aki a fák újéve miatt. Elmegyek Győzőhöz, majd mondom, hajtson rá Almára. Alma és Kálmán veszekednek, valószínűleg miattam.Kálmán mellém ül, így hát átölelve őt beszélgetünk a múltról. A szép múltról. Szavai fájnak, érintése éget. Nagyon fájnak. Nevetséges, mint én,mint ő. Kálmán elmegy, Győző pedig a minimális jókedvemet előkutatja, bár az előbbi szavak s tettek még mindig fájnak. Átölelem, kell valaki akire támaszkodhatok. Szeretek e valakit? Nagypapámat. Őt imádom. Rajta kívül nagyon senkit se. Henry újból felhozza kritikáit, de most már nem hagyom szavak nélkül. Felemelem a hangom, végre kiadtam magamból a feszültséget. Nem zápor jön. Havazás. Sűrű havazás. Szeretem a havat. Legyen fehér, a megbocsájtás vattájába legyen takarva a város. Gyerek a téma. A gyerekek...el kell mondanom valakinek a titkom. Krisztiánhoz sétálok, fülébe suttogom a titkomat és meglepő íriszei vizslatják arcom szegleteit. Nem tudom mit tegyek.
       Megjelenik Mariann, Győző felesége. Nálam keresi a vigaszt a felesége elől. Vicces. Almával eltűnnek a konyhában. Mindenki kiakad rájuk. Én csak megfigyelem az érzelmeket. Azonban furdal a bűntudat. Odalépek Henrikhez, és próbálom helyrehozni a helyzetet. Szavai dőlnek belőle, kiböki hogy megkérte volna a kezem. Hirtelen azt se tudom mit mondjak,de mégis visszautasítom. Nekem ő tényleg nem férfi. Visszatérve Győzővel rendelek tejfölös uborkasalátát, azt kívánom most. Meg is említi hogy híztam.Na hát igen, én is észre vettem. Zavarban állok előtte,nem tudom ki az apja a gyereknek, csak hogy a 4. hónapban vagyok. A szavak fájnak amit hozzám vágnak, miért érdemlem én ezt? Mindenki veszekszik mindenkivel, hasogat a fejem már tőlük. Esik a hó, a kedvencem. Kálmán és Győző rólam veszekednek, vagyis rólunk. Feléve a kabátomat indulok haza, érzelmileg elég volt ez a mai este.

Hamlet

Hamlet
1 Kép,1 infografika, 2 szöveg. - Gertrúd levele Hamlethez, Hamlet Naplója.

Képek 

Hamlet plakát


Infografika

Szövegek


Hamlet Naplója

"Apám szellemének megjelenése után éreztem, hogy ki kell írnom magamból azt, ami nem a felszínen, hanem legbelül foglalkoztat és elgondolkodtat.

Ezeket az írásokat elő tudom venni és azok az érzések újból megrohannak, amit akkor éreztem, amikor papírra vetettem őket. Egyfajta visszanézés. Még véletlenül se felejtsem el a hangulatot, melyben megszülettek!

Fogadalmak, eszmék újra éljenek a szívemben!

Becsület, tisztaság mit jelent nekem?

Ezerszer is feltettem már a kérdést magamnak, miért vagyok ennyire magányos? A lelki társ nekem miért nem jár? Kivel oszthatom meg a gondolataimat, aki valójában hozzám hasonló? Keresem a válaszokat!

Én jó akarok lenni és jót akarok! Ebben a tenni akarásban hol a barátom, a cimborám, a szerelmem? Hihetek-e Opheliának, vagy olyan, mint az anyám? Hamis vagy igaz érzelmek vezetik felém? Bizonytalanná váltam vele kapcsolatban. Mi van, ha csak színlel, mert ezt tanulta és látta a többi gyarló nőtől.

Hazudtak nekem és mélyen megrendültem.

Apám! Apám! Milyen véget kellett megélned?

Soha nem tudtam volna meg, ha nem jelenik meg nekem szellem formájában és nem mondja el az igazságot a halála körülményeit illetően.

A saját testvére: a nagybátyám ölte meg. Az az ember, aki már akkor szeretője volt anyámnak, amikor még apám élt. Az erkölcs, amit én képviselek őket miért nem érintette meg? Hogy tudtak apám és a többi ember szemébe nézni becsülettel, miközben tudták a háttérben mit csináltak?

Megvetem őket és elítélem.

Apám arra kért bosszuljam meg! Esküt tettem erre!

De mire ez a bizonytalanság? A lelkem mélyén érzem, hogy amit anyám és a nagybátyám elkövetett az bűn! A vérfertőzés bűne! De tudom nem csak az! A szerelem ellen elkövetett bűn ez és a testvéri szeretet ellen elkövetett bűn! Mit érezhetett apám? A megalázás, a semmibe vevés a háta mögött való csúfolódás hogyan érintette? Én mit éreznék hasonló esetben?

Egy csomó kérdés, amire nem üvölti senki sem a választ!

Érdemes-e élni így ezen a világon? A földön a poklot teremtő emberek birodalmába legyek én király?

A tisztaság, a szépség, a harmónia világát akarom. Bízni az emberekben, ezt szeretném. Amikor egy tekintetből, egy érintésből érzem, hogy bízhatom benned! Ezt akarom. Hogy szeretsz és én viszont szerethetlek anélkül, hogy rossz szándékot kellene keresni a gesztusok mögött! Miden kapcsolatomban erre vágyom! És miközben írom ezeket a sorokat érzem, hogy a bosszú keserű, vérszagú ködje lepi el szívemet, agyamat, lelkemet!

Apámnak bosszút ígértem!" 

Gertrúd levele az ifjú Hamletnek

"Drága Gyermekem, Hamlet!

Aggódva figyelem viselkedésedet és nem tudom mire vélni. Ellenségeskedést látok a szemedben, nem feltétel nélküli szeretetet, melyet éreznie kellene egy fiatalembernek az anyja iránt. Kérdezem tőled ennek mi az oka, de nem kapok rá elfogadható választ.

Én az érdekeidet nézem fiam, de tudd és lássad, hogy én asszony és nő is vagyok. Nem csak anya.

Érzem, hogy gyászod mély, mint a sírgödör, mely apádat elnyelte. Kérlek térj magadhoz és úgy nézz a világra, ahogyan az elvárható egy dán királyfitól. Ez a szomorúság és fájdalom felőrli szervezetedet. Nincs olyan viselkedés, mellyel apádnak segíteni tudnál. Fogadd el, hogy ez így van. Már nem segíthetsz!

Éljed a fiatalok életét. Keressed a mulatságot, a szerelmes együttléteket. Viselj cifra ruhát és menj a barátokkal lovagolni, vadászni.

Talán elítélsz engem fiam, mert férjemet a te apádat nem sirattam eléggé, nem gyászoltam úgy, ahogy te azt szeretted volna.

Nem vagyok olyan erős mint te. Én egy hűtlen, gyenge asszony vagyok. Talán megérted egyszer és megbocsátasz nekem. Szeretném, ha azt éreznéd, hogy szeretlek. A te javadat nézem és próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy neked megfeleljen. De ezt csak akkor tudom megvalósítani, ha az udvari elvárásoknak és nagybátyádnak megfelelsz.

Te magasabb célok felé törekszel, ami örömmel tölti el anyai szívemet, de aggódom is. Más vagy, mint a többiek. Kilógsz a sorból és emiatt féltelek.

A szívedhez törekszem gyermekem.

Kisfiúként nem tudtalak megőrizni, most hogy felnőtt lettél rettegve figyellek. Baj ne érjen és jól döntsél mindenben. Ezt szeretném.

Beszéljünk újból, mint régen. Féltett titkaid megőrzője voltam egykor, legyek újból a bizalmasod, a barátod, az

Édesanyád!"

Hamlet Projekt

Hamlet Projekt





Ketten Geával dolgozunk együtt. Én kettő képet fogok készíteni, Gea pedig két szövöget fog írni.

Az én történetem

">Az én történetem az Ükszüleimről szólnak.

Az ükapám 1900-ban született Ráckevén. Tamás János névre keresztelték katolikus vallás szerint, mikor pár napos volt. Ükanyám 1904-ben született a ráckevei szülői házban Asók Mária néven. Egy nyári táncmulatságon ismerkedtek össze, majd több hónapnyi udvarlás után ükapám eljegyezte az ükanyámat. Szerény esküvőjüket 1921 nyarán tartották, ahol a szűk család 80 főt tett ki. Házasságuk elején az ükapám egy kis házat bérelt nem messze a Kis-Duna partjától, ugyanis az Ükapám halászként dolgozott. Szegénységben, de annál nagyobb boldogságban tengették életüket.

Nagy boldogság érte őket, mikor első gyermekük Mária megszületett. Őt követte Piroska, majd pár évvel később az én ma is élő dédnagymamám Erzsébet, aki idén december 28-án fogja a 90. életévét betölteni. A dédnagymamám után végre a várva várt fiú utód is megszületett, ő a János nevet kapta a keresztségben. A II. Világháború előtt született egy újabb leány gyermek Éva.

Szorgalmasan dolgoztak mindketten, 1938-ban megvásárolták azt a kis házat amire annyira vágytak!

Ükapám halászott a Kis-Dunán, míg ükanyám a földeken dolgozott, napszámosként. Elérkezett a II. Világháború, és 1939-ben született egy újabb fiú gyermek, Sándor. Üknagyapámat nem vitték el katonának, mivel az I. Világháborúban már harcolt, ahol megsérült. Tartalékos katonaként dolgozhatott szülőfalujában. Teltek, múltak a háborús évek. 1942-ben újabb fiúgyermek született, őt Istvánnak keresztelték. Ükanyám nagyon sokat dolgozott, esküvőkre süteményeket sütött, de szakácsként is dolgozott az úri házaknál. Nagyon szerették őt, mert dolgos, csendes, szerény pici kis asszonyka volt. Az Oroszok 1944-ben megszállták Magyarországot. Év vége felé elértek Ráckevére is. Rettegésben teltek napjaik, ráadásul az Ükanyám újból gyermeket várt!

A faluban híre ment, hogy az ükapám olyan halászlét tud főzni, hogy mindenki többször is eszik belőle! Az Oroszok elmentek az Ükapámért a kis házba, közölték vele: Induljon, mert viszik magukkal Oroszországba, ő fogja főzni a halászlét! Ükanyám sírt, könyörgött.... legyenek tekintettel az állapotára, nemsokára újabb gyermekük fog születni... mi lesz így velük? A katonák kegyetlenek és szívtelenek voltak, majdnem lelőtték az ükanyámat babával a hasában. Ükapám kérte az oroszokat, hagyják békén a feleségét, már indulhatnak is. A dédnagymamám elbeszélése alapján így maradtak életben. Papám elindult, magára hagyva mamámat, 7 gyermekét és a meg nem születettet, akiről azt sem tudta kisfiú vagy kislány. Nagyon sokáig nem hallottak semmit az ükapámról. Időközben 1945. április 21-én megszületett az utolsó Tamás gyermek, László. Az édesapját sosem látta.

A mamám elmondása alapján az orosz hadifogságba menet lázas beteg lett az Ükapám. Nem kapott inni sem, a fogolytársai mesélték el az ükanyámnak, hogy a pocsolyából ivott, hogy csillapítsa szomját.

Nem ért el Oroszországba. 1945. márciusában Romániában -Foksányban- meghalt.

Sellők és Szirének

Ajánló: Fekete Lista

Fekete Lista

A Fekete Lista egy 5 évadból álló Amerikai Thiller sorozat.

 A történet Raymond Reddingtonról szól, aki a világ legkeresettebb bűnözője. Beállít az FBI-hoz, hogy segítsen nekik olyan bűnözőket megtalálni, kikről azt sem tudták hogy élnek. Természetesen Reddington szabályokat rak az FBI elé, közöttük szerepel az, hogy kizárólag Elizabeth Keen-el hajlandó kommunikálni. az FBI vezetője kénytelen elfogadnia, így Keen ügynököt és társait rá állítják Reddington ügyeire. Ám ez kicsit sem lesz olyan könnyű,mint ahogyan azt tervezték. Ahogy haladnak a "fekete listán", annál nehezebb lesz az ügynökök élete. Olyan dolgok derülnek ki,melyekre nem is számítanak, illetve olyan emberekben kell megbízniuk, kikben sose hittek volna, illetve olyan emberekben kell csalódniuk, kikről azt hitték mindent tudnak.

Na szóval. Mikor elkezdtem a Fekete listát, nagyon nem tetszett. Lassan indultak be a dolgok, mégis érdekelt vajon mi lesz a következő részben. Az első évadot egy éjszaka alatt sikerült végig néznem. Nagyon tetszett, hogy a sorozat amilyen lassan indult be, olyan gyorsan következtek be az események. Nagyon dinamikus,végig izgultam hogy most kivel mi fog történni. A sorozat megtanít arra, hogy senkiben sem lehet megbízni, hisz bárki kiadhatja magát akárkinek. A története magával ragadó, bele tudjuk magunkat élni, és eltudunk gondolkodni, mivan ha ezek velünk történnének meg? Ám néha ennek hatására összezavarhat minket.

Én nagyon ajánlom ezt a sorozatot, imádtam nézni, és még azoknak is ajánlom, akik talán nem szeretik annyira ezt a műfajt.