Nos a történetünk egy elég gazdag család otthonában kezdődik. A főszereplőnk Elmire, egy szegény leány, akit Orgon feleségül vett és hatalmas ujjongással fogadták a lányt. Ám a családban senki más nem szerette. Még a régi barát, Tartuffe sem, kivéve Orgont és Pernelle asszonyt. Éppen az idős asszony kiborulásakor csatlakozunk a történetbe.
-Nem maradok tovább ebben a porfészekben ezekkel a csalókkal, akik szegény leányt szidalmazzák!- Ront be az asszony a nappaliba mögötte cselédlányával, aki a hölgy bőröndjeit cipelte majd' megszakadva. A helyiségben Orgon és Elmire kivételével mindenki bent tartózkodott. A ház örököse, Damis, hitetlenkedve nyúl egy újabb üveg wiskey-ért, míg a többi bent tartózkodó csupán fejrázva tekintenek Pernelle asszonyra. Dorine a cselédlány szólal meg először.
- Már megint issza a nyomorult Elmire hazugságait? Mennyi ocsmányságot juttatott már szerencsétlen Uram és nagyságos asszony fejébe az a nyomorult nőszemély? Hisz az a nő mindenki elé szétteszi magát!- dühösen pakolta a Tartuffe által széthagyott üvegeket. Lecsapta a férfi a poharat,majd a cseléd felé fordult.
- Dorine,fékezd magad...- áll Pernelle asszony elé a kissé ittas férfi.- Tessék csak menni...úgyis az a szent és sérthetetlen Elmire-t fogják mindketten isteníteni. - Tartuffe elbotorkált az ajtó elé,majd azt tárva nyitva nézett vissza szobában található személyekre. - Nincs hatalmazásom önt kidobni drága Pernelle asszony, de ha kérhetem, fejezze be a tervét és hagyja el a fia, drága gyermekkori barátom hajlékát. - ellépett az ajtókerettől,majd a bár elé lépve nyomkodta tovább telefonját. Az idős asszony dobbantott egyet,majd se szó se beszéd nélkül ott hagyta a családját magában mormogva. Mindenki útjára indult, egyedül Dorine maradt összetakarítani a szobában keletkezett káoszt, közben elforrt a nyelve a sok beszédtől,amit magában vitatott meg. Ekkor megjelent a történetünk másik főszereplője, a ház ura, Orgon. Fáradtan ledobta táskáját, majd leülve kanapéjára faggatni kezdte Dorine-t.
- Meséljen nekem Dorine, mik történtek itthon távollétem alatt?- dőlt hátra a férfi, majd a tarthatatlan cselédlányra tévedt tekintete. A lány felnevetett, majd meghajolva a férfi előtt elkezdte piszkálni a ruháját.
- Drága barátja alig élte túl az éjszakát uram..fájt a feje, szédült és vacsora közben háromszor rohant a mosdóba. - kezdte el a lány mesélni a történéseket, majd a padlót kezdte el söprögetni. A férfi felpattant megállítva a cselédlány munkáját.
- És Elmire? Vele miden rendben van? - érdeklődött drága vendége után, mire Dorine elnevetve magát válaszolt Urának.
- Természetesen Elmire remekül van. Még a desszertet is duplán kérte, míg Tartuffe úr szenvedett .- végezte a lány tovább a munkát,Orgon visszaült és elmosolyodva merengett.
- A feleségem jól van,hála égnek. - mosolyogva vette elő telefonját majd a híreket kezdte olvasni.Közben Dorine eldobva a söprűt elindult az emeletre.
-Jelentem Tartuffe úrnak a megérkezését,illetve szíves érdeklődését a hogy volta felől.- gúnyos mosollyal lépkedett fel a lépcsőn, még vissza kacsintva Orgonra. Ekkor jelent meg a színen Mariane, Orgon kislánya. Meglátva édesapját rohanva hozzá ölelte meg édesapját.
- Ó drága Mariane, mondd hogy szereted jó apádat.- csókolgatta a lány arcát a férfi, aki nevetve bólogatott.
- Már hogyne szeretnélek apa?!- nevetett Mariane, majd az ablakhoz sétált.Mosolyogva tekintett a kinti tájra. Orgon a lányt fürkészve folytatta.
- Halom hozzá akarsz menni Tartuffe-höz, meg gondoltad te ezt drága lányom? Az apád is lehetne - állt fel kissé szomorkásan, mire a lány hitetlenkedve fordult édesapja felé.
- Már miért ne mennék hozzá Tartuffe-höz? Hisz kisgyermek korom óta szerelem fűz hozzá- folytatta meghökkenve a lány. Orgon meghökkenve ültette le a lányát.
- Mariane, ott van Elmire unoka öccse, Valér. Tulajdonképpen nem vagytok vérrokonok, egyidős veled és roppant helyes. Szeretném ha hozzá mennél.- puszilja meg lánya arcát, közben megjelenik Dorine is. Mariane ledermedve tekint apja szemeibe,majd hatalmas sikítás hallatszik ki a leány ajkain. Orgon fülére tapasztva kezeit tompítja leánya sikolyát,míg Dorine leülve az asztalhoz figyeli az eseményeket. Mariane a földön vergődve apja lábai előtt könyörögni kezd.
- Atyám, szeretem, imádom...de ne tegye ezt kérem! Ő az egyetlen akit szeretek, és inkább levetem magam egy szikláról,minthogy Valérhoz, vagy kihez, menjek hozzá...kérem apám.- esedezik Mariane, majd Dorine is bekapcsolódik.
- Uram, ugyan már! Még egy személyt beakar hozni abból a nyomorult családból a mi drága családunkba? - segíti fel a leányt,majd leülteti. - Ha ez a leány Tartuffe úrhoz akar hozzámenni akkor Tartuffe úrhoz fog hozzá menni.
- Dorine, fogja be a lepénylesőjét és takarítson máshol! Ez szűk családi probléma.- fordulna a leánya felé aki már az ajtóban álló Tartuffe kezei közt van, mellettük pedig az egész család. Damis az apjához visz egy köteg papírt. A férfi kezébe veszi a papírokat,majd a családja felé fordul.
- Mik ezek? - kérdezi Orgon, majd olvasni kezdi a lapokat. Az oldalak egy nőről írnak, aki több nemesi családot fosztott meg vagyonától, esetleg szétszakította a családokat csak hogy az ő sorsa jobb legyen. Minden alkalommal új nevet használt, és elvileg a mostani neve nem más, mint Elmire. Orgon hitetlenkedve tekintett fel családjára és barátjára. Eldobva a papírokat állt fel és családja elé állt felszegett állal és dühös tekintettel.
- Melyikőtök hordta össze ezeket a zagyvaságokat a feleségemről? Kész rágalom amit műveltek! - kezd el ordítozni Orgon össze vissza csapkodva. Tartuffe összevonja szemöldökét, majd barátját megállítva higgadtan, lényegre törően Orgon szemébe néz.
-Orgon, drága barátom. Ezeket az információkat a királytól szedtük. Nem bírtuk nézni már hogy az a nő tönkre tesz téged! Térj észhez Orgon! Ez a nő maga a hárpia fogalmának megtestesítője!- Orgon kitépi kezeit Tartuffe kezei közül. - Orgon! A fiadat és engem is csábított az a nő!
- Hallgass!- Kiálltja el magát Orgon, majd leülve kezeivel tépkedni kezdi a fejét. - Ez az egész akkora zagyvaság ahogy van !
- Akkor nézd meg magad a történteket apám. Itt leszünk Tartuffe-el, becsalogatjuk és meglátod, a nő ránk veti majd magát, nem kell kéretni. - Hajol Damis Orgon elé, mire apja rátekint, a zölden csillogó szemeibe, amiknek nem tud ellenállni. Társul leánya, Tartuffe és még Dorine is. Orgon sóhajt egyet, majd döntésképpen a családjára néz.
- Rendben. Megpróbálok hinni nektek. De ha ez az egész csak egy átverés mindenkit kitagadok a családból!- Áll fel Orgon, mire mindenki sürögni forogni kezd. Tartuffe és Damis elkezdenek felkészülni a nő elcsábítására, Dorine megy szólni Elmire-nek, Mariane addig elrejti édesapját a szobában található asztal alá, ott úgysem veszi észre őt. Mindenki a helyén van, Orgon az asztal alatt, Tartuffe és Damis pedig a kanapé két végében állnak alul öltözötten. Kopogás hallatszik, majd megjelenik a várva várt Elmire. Hosszú szőke haját kontyba fogta, legkirívóbb ruháját vette fel és magassarkút párosított hozzá. Tulajdonképpen egy tökéletes feleségnek tűnt mások szemében. Elmire a két férfira tekintett, majd ajkait megnyalva a két férfihez sétált.
- Nocsak Nocsak fiúk..csak nem megjött a kedvük egy kis szórakozáshoz? - Tette kezeit Tartuffe és Damis mellhasára,majd lassan haladt lefele. A két férfi csaknem egyszerre fogták meg Elmire kezeit.
- Jaj fiúkáim, nem harapok. - mosolyodott el a nő, mire a két férfi lefektették a kanapéra, mire a nő sikoltozni kezdett. Egyre több olyan szó hagyta el ajkait, amelyek nem méltóak egy nőhöz. Végül ebben a pontban ugrott elő Orgon.
- Elmire!- kiáltott fel a férfi, mire mindhárman megálltak a mozgásban. Elmire fal fehéren feküdt a két férfi alatt, majd felállva férje karjaihoz futott.
-Orgon, ez nem az aminek látszik egyetlenem. - kezdte el csókolgatni Orgon kezeit, aki kikapta a kezeit a nő ajkai alól. Fel alá kezdett el járkálni, amikor elkezdte volna monológját a két hölgy esett be az ajtón.
- Uram, egy férfi van a hallban, miszerint egy fontos ügyet kell azonnal elintézniük a feleségével karöltve. - Mondta Dorine gúnyosan Elmire-re nézve. Orgon felsóhajtva intett, hogy engedje be. Dorine elment a férfiért, addig hatalmas csend ült a szobára. Végül Dorine megjelent,oldalán egy jól fésült úriemberrel, akinél hatalmas aktatáska volt.
- Jó napot kívánok kedves Orgon úr! Nos, a végrehajtótól jöttem,a kedves neje eladta a házukat, tartozás kiegyenlítése végett, szóval most szeretném ezeket az ügyeket elintézni. - mosolyogva ült le az asztalhoz a férfi,aktatáskájából különböző papírokat elővéve. Orgon vérben fürdő szemeit Elmire-re vezette, majd a nő felé rontva üvöltözni kezdett. Tartuffe és Damis tartotta vissza az örjöngő Orgont.
- Te nőszemély! Én beengedlek az életembe, a családomba, a szívembe, erre te tönkre teszel? Eladod a saját házamat a fejem felől ? Remélem egyszer egy börtön aljában fogsz megrohadni!- kalimpál a két férfi karjai között, a nő pedig ördögien elvigyorodik.
- Ez a szakmám, kedvesem. - Nevetett fel, és ebben a pillanatban megjelent a rendőrség. Elmire megrémülve a ruhájába nyúlt, majd egy pisztolyt előrántva Orgon felé szegezi a fegyvert, meghúzza a ravaszt, ám az a golyó senkit sem talál el. Azonban a rendőrség lövedékei eltalálják Elmire-t. Mindenki lefagyva tekint a vérben fekvő, tulajdonképpen gyönyörű nőre, ahogy elszállt belőle az élet egy csettintésre. Az eddig egész csendben lévő végrehajtós feláll, majd a hölgyhöz sétál.
- Végre elkaptuk, fiúk! A király ennek nagyon örülni fog azt garantálom!- Nevetett fel, majd elővette Nyomozói jelvényét. A neve Elmire leánykori neve volt írva.-Régóta settenkedek az unokaöcs szerepben, és örülök hogy így jött ki ennek a borzasztó nőnek a kiiktatása. Köszönöm a részvételt az egész családnak. A ház ügyét pedig elintézte a drága királyunk. - hajoltak meg, majd a nőt eltakarítva a nappali padlójáról ér véget Elmire, azaz az álcába bújt feleség története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése