Kocsimmal leparkolva a White Box előtt gondolkodom az elmúlt hónapokon. Győzőn,Kálmánon...Néhány szövegem a hátsó ülésre téve veszem előre táskám, majd rúzsomat megigazítva kabátomat felvéve indulok el az étterem felé. Betérve megpillantom Győzőt pincérrel cseverészni, odamenvén köszöntöm őket. Leülve kifejtem aggodalmam, nyugtalan az utca. Természetesen kikerüli a témát, és önző módon újból érdektelen témával jön. Tudja hogy imádom a szarvasgombát, de hogy mindig ezzel térít el,kezd idegesítő lenni. Áttérek arra a cikkre,meg is jegyzem a véleményem felé. A pornép nem láthat ilyen mélyre. Megjegyzése kissé bánt, sajnos mégis igazat mond. Gratulálok neki, bár nem tudom miért is. Kissé szétszórt vagyok.Bár bármelyik díját is nézzük Győzőnek, mind Krisztián érdeme. Megjött azonban a kérdés. "jól vagy egyébként?" Soha jobban. A reggeli rosszulléteken kívül és természetesen jó vagy rossz "szerepléseimen" kívül semmi bajom. "Élet szép?" Persze, már akinek. "Boldog vagyok e?" Vetekednék ezzel a kijelentéssel. Van e valakim? Ugyan kérlek, nincs senki aki felülmúlhatná Őt. Csend van, Mély csend. Túl sok mindent akar tudni Győző, rendben van hogy nyáron és szeptemberben volt egy kis közünk egymáshoz, de az életembe nem fogom ennyire beleavatni. Icipicit mesélek a legutóbbi apró kalandomról a Vadkacsából, de többet nem kell tudnia. Megrendelem az italomat és az ételemet,majd visszafordulok Győzőhöz. Megvédem a Vadkacsát, hisz lassan jobb hely mint ez. Megjelenik Krisztián. Az én drága Krisztiánom, megértjük egymást és egyszerűen zseniális ez az ember. Bár hirtelen nem tudom követni a meséjét. Megmaradt pár mondatfoszlány, de mind értelmetlenséget ad ki együtt. 5 percet kér, míg eljátsszák a maguk játékát. Isteni ez az ital. Ez a két férfi sehogy se tudja megérteni egymást. Kész vicc ez az egész. Ki kell szabadulnom innen...felkapva a táskámat rohanok ki a kocsihoz mondván hogy rossz helyen parkolok. Kiszellőztethetem legalább a fejemet. Krisztián utánam jön, majd együtt megyünk vissza a White Boxba folyton Győző szapulását hallgatva. White Box. Tényleg furdal a kíváncsiság hogy miért pont ez lett a neve. Krisztián szavai hallatán a hó jut eszembe, mennyire is szeretem a havat. Megpillantva Kálmánt furcsa érzések fognak el. Szívverésem felgyorsul, izzad a tenyerem. Leülve megigazítom újból a rúzsom, elmesélve a kocsimmal történt esetet. Micsoda balszerencse. Győző visszavehetne egy kicsit, sok lesz már.
Krisztián végül engem talál meg. Sok ami sok,belőlem is kibuknak szavak. Igaz hogy szeretem Krisztiánt de ma nem készültem fel rá. Ekkor megpillantom régi barátom, szegény Henriket. Mindig csak Kritikával látta el az embereket, és idő után sok volt már. Valamire készül hogy itt megjelent. Mellé lépek, kritikáját most én kommentálnám. Feleleveníti a múltat,ami sose érintett jól. Szavaim ömlenek, akár csak az övé, és szavai mint tőr, szúródnak szívembe. Nem bírom tovább, elmegyek. Megjelenik Alma is a Box-ban, mire mindkét férfi mint a kutyák ugranak elé. Nem tudom mit esznek benne, minden nőben benne van az ami benne is. Augusztus 20.-ai viharról beszélgetünk. Nem foglalkoztam a piros riasztással. Visszaemlékszem arra a bizonyos éjszakára. A buliból indultam hazafelé, bár volt bennem valamennyi alkohol. Hívott valaki, onnantól egy kézzel fogtam a kormányt. Észrevettem egy foltot a szoknyámon, éles volt a kanyar, gond volt a fékkel. Bekerültem a kórházba, s miközben felépülök, szeretem az embereket. Kikászálódva az emlékekből figyelem Alma és Győző beszélgetését. Érdekes annyi szent.
Henriket legszívesebben eltávolítanám innen. Csak a szememet szúrja a kritikáival. Visszaérkezik Kálmán, a hangulat feszült lesz. Hív Dávid, aki a fák újéve miatt. Elmegyek Győzőhöz, majd mondom, hajtson rá Almára. Alma és Kálmán veszekednek, valószínűleg miattam.Kálmán mellém ül, így hát átölelve őt beszélgetünk a múltról. A szép múltról. Szavai fájnak, érintése éget. Nagyon fájnak. Nevetséges, mint én,mint ő. Kálmán elmegy, Győző pedig a minimális jókedvemet előkutatja, bár az előbbi szavak s tettek még mindig fájnak. Átölelem, kell valaki akire támaszkodhatok. Szeretek e valakit? Nagypapámat. Őt imádom. Rajta kívül nagyon senkit se. Henry újból felhozza kritikáit, de most már nem hagyom szavak nélkül. Felemelem a hangom, végre kiadtam magamból a feszültséget. Nem zápor jön. Havazás. Sűrű havazás. Szeretem a havat. Legyen fehér, a megbocsájtás vattájába legyen takarva a város. Gyerek a téma. A gyerekek...el kell mondanom valakinek a titkom. Krisztiánhoz sétálok, fülébe suttogom a titkomat és meglepő íriszei vizslatják arcom szegleteit. Nem tudom mit tegyek.
Megjelenik Mariann, Győző felesége. Nálam keresi a vigaszt a felesége elől. Vicces. Almával eltűnnek a konyhában. Mindenki kiakad rájuk. Én csak megfigyelem az érzelmeket. Azonban furdal a bűntudat. Odalépek Henrikhez, és próbálom helyrehozni a helyzetet. Szavai dőlnek belőle, kiböki hogy megkérte volna a kezem. Hirtelen azt se tudom mit mondjak,de mégis visszautasítom. Nekem ő tényleg nem férfi. Visszatérve Győzővel rendelek tejfölös uborkasalátát, azt kívánom most. Meg is említi hogy híztam.Na hát igen, én is észre vettem. Zavarban állok előtte,nem tudom ki az apja a gyereknek, csak hogy a 4. hónapban vagyok. A szavak fájnak amit hozzám vágnak, miért érdemlem én ezt? Mindenki veszekszik mindenkivel, hasogat a fejem már tőlük. Esik a hó, a kedvencem. Kálmán és Győző rólam veszekednek, vagyis rólunk. Feléve a kabátomat indulok haza, érzelmileg elég volt ez a mai este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése